Az előző részben az óvodások szabadidejéről adtunk képet egy kisebb felmérés alapján, és előre bocsátottuk, hogy az általános iskolások körében kapott eredményeket is bemutatjuk. Ebben a részben eleget teszünk ennek, és egyben az konklúziókat is levonjuk.
Mit csinálnak hát a 6-12 éves gyerekek? Sportfoglalkozásra, szolfézsra, táncra, hangszeres oktatásra és hittanra járnak. A különórák választása óvodás kortól kezdve jellemző, és iskolás korra a gyerekek több mint háromnegyedénél eléri a heti két-három alkalmat. A szülők számára az sem jelent komolyabb akadályt, ha a különórát nem a közoktatási intézmény biztosítja. A különórákon való részvétel, valamint az oda-vissza utazás idejét tekintve is a gyerekek döntő többségének még így is napi átlag három óra szabadon felhasználható ideje marad, melyet még leckeírással sem kell töltenie, mert azt már napköziben elkészítette. Az általános iskolások döntő többségének a napközi után, tehát a szülők munkaideje után kezdődik a szabadidő, melyben végre hódolhatnak legkedvesebb elfoglaltságuknak: a játéknak.
Nap, mint nap gyerekeket látva tizenkét tevékenységfajta jutott eszünkbe, ami kedves lehet a 6-12 évesek számára, és a szülők több mint háromnegyede ezt válaszolta: az én gyerekem legszívesebben játszik. Ezzel pedig a gyermeki szabadidő legfőbb funkciói teljesülnek: az örömszerzés és az önmegvalósítás. A szabadidő minősége, a választott tevékenységek a rekreálódáson kívül a személyiség gazdagodásához is hozzájárulnak. Van, aki épít, van, aki focizik, van, aki rajzol, és szinte senki sincs, aki olvasna. Korcsoportonként két-három gyerek olvas hozzávetőlegesen napi negyed órát. A különórákat leszámítva napi negyed-másfél órát mozognak a kertben, ha van. Ha nincs, akkor lehet, hogy a gyerekek testnevelés órán kívül sehol sem mozogatják át aktívan izomcsoportjaikat, mert a családok csaknem fele sohasem veszi igénybe a játszóteret. „A homokozó macskapisis.” – mondta egy anyuka. A szülők véleménye, hogy a játszóterek koszosak, korszerűtlenek – ha egy olyan kertből nézzük, ahol saját EU szabvány hintán kaphat bele a szél a copfokba, és külön bejáratú csúszdáról a cipőt levéve, mezítláb lehet megérkezni a tiszta, friss homokba, amely kék műanyag kagylóban terül el, akkor igen. Csakhogy ezeken a koszos és korszerűtlen játszótereken ugrándozó kortárs közösséget semmilyen otthoni játékvár nem tudja pótolni, mert kis barát-katonák és barátnő-várkisasszonyok híján csak üres favár marad.
Kikkel (nem) töltik a gyerekek a szabadidejüket? A felmérésben részt vett családok közel egyharmadában csak egy, felében is csak két gyereket nevelnek a szülők. A nagyobb családi és baráti összejövetelek hétvégére korlátozódnak, így az szabadidő egy része teljesen szervezetlen, passzív, magányos. Délutánonként legalább három óra elillan, lepereg, kifolyik gyerek- és szülőkezek közül. Hétköznap az első osztályosok is csak legfeljebb fél órát töltenek abszolút szüleik körében, a többi korcsoportnál is szinte az étkezések teszik ki a szülőkkel töltött időt. A gyerekeknek igénye van az anyák és főképp az apák társaságára, ugyanakkor valamennyi korosztálynál jellemző, hogy a hétköznapi szabadidőt a gyerekek a különórákat leszámítva kortársaikat mellőzve töltik, illetve esetenként jelenik meg a gyerek szabadidejében aktív résztvevőként legalább egy szülő, vagy a testvér.
Mennyire aktívak az általános iskolások a szabadidejükben? A hétvégenkénti néha-néha szervezett kirándulás vagy rokonlátogatás nem tudja kellő mértékben fedezni az iskolás gyerekek mozgásszükségletét és társas igényét. Még 10 éves korban is napi 3-4 óra aktív nagymozgásra van szüksége a gyerekeknek, amely az óvodában megvalósul, de az iskolában már kevesebb idő jut a nagy- és szabadmozgásra. A családi kirándulás és a kerékpározás az óvodásoknál és az iskolásoknál is kedvelt hétvégi szabadidős tevékenységnek számít, ez azonban nem tudja ellensúlyozni a hétköznapi passzivitást, amely megmutatkozik a játszótérhasználat ritkaságában és a tévénézés, számítógépezés gyakoriságában, illetve a választott különórák fajtájában (az általában együtt járó szolfézs és hangszeres oktatás együttvéve ugyanolyan kedvelt, mint a sportfoglalkozás). Bár a szülők gyerekként mozgással töltenék a legtöbb időt, az ő gyerekeik mégis napi egy-két órát tévéznek, és lényegesen kevesebbet (15 perc – 75 perc) mozognak naponta, sőt hétvégére a tévénézés ideje megnő, a mozgásra fordított idő pedig hozzávetőlegesen ennyivel csökken. Tény, hogy a mostani általános iskolás korosztály már jócskán digitális bennszülöttnek számít, és a mozgásos programok nem jelentek alternatívát számukra. Az otthon töltött passzív szabadidős tevékenységekben az elektronikus szórakoztató cikkeké a főszerep: a televízióé és a számítógépé. Ezek magányos tevékenységek, annak ellenére is, hogy a vizsgált gyerekek szülei is szívesen választják e két tevékenységet szabadidejükben, nem jelent közös szabadidős elfoglaltságot egy-egy mesefilm megnézése, illetve nem használják ki az informatika adta lehetőségeket a közös társasjátékra vagy szórakozásra, mint például a sporttevékenységeket utánzó és egyben kedvcsináló cyberkinetikus Wii.
Vajon van-e elegendő információja a szülőknek a szabadidő hasznos eltöltéséről? A gyerekek óvodán és iskolán kívüli idejének szétesése, szervezetlensége hosszú távon kihat a gyerekek személyiségfejlődésére nézve. A szülők csaknem 100%-a elégedett az iskola szabadidős kínálatával, mert az nagyjából azokat a tevékenységeket jelenti, amelyeket gyerekként ők is szívesen végeznének. A szülők újra gyerekként rengeteget mozognának, táncolnának és zenélnének, és szinte alig játszanának barátaikkal vagy töltenék az idejüket családi körben. Az oktatási intézmények számára a szülő a legközvetlenebb partner, az ő megelégedettségük az iskolák oktatási és egyéb programkínálatával rendkívül fontos az intézményeknek. A pedagógusok számára azonban nem lehetnek mellékesek azok a pszichológiai indíttatások, melyek arra ösztökélik a szülőket, hogy elégedettek legyenek az intézményi kínálattal. Az óvodások vizsgálata kimutatta, hogy a szabadidő vágyott és tényleges eltöltése milyen közel áll egymáshoz. A szülők vágyott és általános iskolás korú gyerekeik tényleges szabadideje ugyanilyen közel áll egymáshoz, a szülői vágyak gyerekeik általibeteljesítését mutatja. Női magazinok rendre tanácsokat adnak az anyáknak a gyereknevelésben. A szülők beteljesületlen gyermekkori álmaiból következő elvárásokkal, a gyerekek ebből fakadó túlterheltsége is folyamatosan napirenden lévő téma. Egyes társadalmi rétegekben a családok elvárásként érzékelik azt, hogy a gyerek különórára járjon, és versenyelőnyt kovácsoljanak ebből, de legalább is presztízst teremtsenek, és aztán szép lassan megkezdődik a „kinek a lova nagyobb” verseny. Más rétegekben pedig a tanórán kívüli tanulás nem érték, a szabadidő fogalma kétséges, mert szinte minden idő szabad… vagy minden idő munka. Nézőpont kérdése.
Milyen szerepet vállalhatnak az intézmények a családok szabadidő eltöltési szokásainak alakításában? Kutatócsoportunk szerint a szabadidő strukturálásával, megfelelő napirend szerinti életvezetéssel megelőzhető lehet az a gyermeki fáradtság, amit napont tapasztalunk. Az óvodák és az iskolák olyan ajánlásokat fogalmazhatnak meg a szülők számára segítenek nekik a hétköznap délutánok és főként a hétvégég átstrukturálásában. További közös gondolkodásra és programfejlesztésre hívunk mindenkit, aki érintett a tanítványaink testi-lelki fejlődésében.
(grafika forrása)
