sze 06. 06:00

Mit tanulnak a fiatalok az elzárásból?

írta: schmate

A napokban híreket kaptunk olyan esetekről, amikor - a szabálysértési törvény augusztusban életbe lépett módosítása nyomán - fiatalkorúakat tartottak őrizetben illetve ítéltek elzárásra. Az Ellenőrző blogon egy olvasó határozott felháborodásának ad hangot, és rengeteg, az elzárást helyeslő komment érkezik a hírekre és a blogbejegyzésekre is. Ezek az esetek, amelyek Pintér Sándor szerint a jövőben várhatóan szaporodnak, rengeteg kérdést vetnek fel. Mi elsőként azzal foglalkozunk: mit tanulnak a fiatalkorúak az elzárásból.

Az ismertebb eset az volt, amikor három tizenötéves budapesti lány a tanévnyitó ünnepély után egy üzletben bizsut próbált lopni, de a biztonsági őr észrevette őket. A rajtakapás után visszaadták az ékszereket, majd a helyszínre hívott rendőrök elvezették a lányokat, és a bírósági tárgyalás megkezdéséig magánzárkában tartották őket. Két éjszaka után, a bírósági tárgyaláson már csak ketten jelentek meg, mert egyikük a hírek szerint pánikrohamot kapott, pszichiátriára szállították. Hármuk esetét a bíró nem bontotta szét, így a tárgyalás normál eljárásban, később fog lefolyni.

Lopni bűn. Ezt fontosnak tartom leírni, mert az eddig megjelent cikkek és blogbejegyzések kommentjeiben sokszor úgy tűnt, mintha e mentén szakadnának két táborra az olvasók. Én magam kezdő tanárként is mindent megteszek, hogy a tanítványaim ne tegyenek ilyesmit.

A már fent hivatkozott blogbejegyzés egyik kommentje kiváló érveket is hoz, hogy miért érdemlik meg a büntetést a lányok. Az érvei briliánsak, mindjárt idézem is őket, épp csak azt nem fogadom el, hogy ezek az érvek a büntetés mellett szólnának.

...elképesztően nagy szemétség ezeket a bűnöket bagatelizálni. Hiszen sok helyen a leltárhiányt a dolgozókkal fizetik meg, sőt, nagyobb hiány esetén a biztonsági őr elveszítheti a munkáját! És mi itt tényleg azt hisszük, hogy ez "brahi", meg "hülyéskedés"?

Igen, fontos, hogy a három lány megértse: amit elkövettek, az bűn, mert embereknek árthattak volna vele, ha véghez tudják vinni. Akár a pénztárosoknak, akár a biztonsági őrnek, akár az árukészlet tulajdonosának. De két éjszaka elzárás hatására megértik ezt?

Az igazságszolgáltatásnak vannak olyan hagyományai, amelyek közelebb állnak a pedagógiához. A resztoratív (helyreállító) konfliktusrendezés célja nem az, hogy büntetéssel sújtsuk azt, aki bűnt követ el, hanem hogy szembesítsük a tettének következményeivel; valamint - ha ez megtörtént - a károsult és a károkozó keresse meg a módját annak, hogy milyen módon állítható helyre a kár. A kár helyreállítása jelen esetben elkerülhetetlenül megtörtént, de az, hogy kinek származhatott volna hátránya a lopásból, szerintem nem egyértelmű a három diáklány számára.

Hogy mi a baj az elzárással? Az, hogy az elkövetőt kizárja a társadalomból, vagy ennek lehetőségével fenyegeti; és az, hogy jogi kategóriává alacsonyítja azt az igen könnyen megérthető elvet, hogy más tulajdonát nem veheted el sem csellel sem erőszakkal. Ha a diákok személyesen szembesültek volna a megkárosítottal, sokkal nagyobb eséllyel látták volna be, hogy a lopással nem csak törvényt sértenek, de személyeket is.

És nem csak elszalasztott lehetőségnek tartom az ilyen esetek nem resztoratív szemléletű kezelését, hanem borzasztóan káros és agresszív lépésnek is. A fent említett blogon rengeteg komment hivatkozik a családra mint nevelő erőre. A család azért képes hatni a gyermekre, mert a gyermek oda tartozik, és ezt a kötődését nem akarja elveszíteni. Ha a társadalom kitaszít valakit, akkor ezt az eszközét elveszíti.

Ezért az elzárást csak a legvégső esetben használja egy okos társadalom. És ez igaz a miskolci fiatalemberre is, aki 3.000 Ft értékben bort és fűszereket lopott, valamint a 17 esztendős szikszói lányra, aki hosszú ideje prostituáltként dolgozik. Őket is meg kell hogy tartsa a társadalom.

10 komment

Címkék: bolti lopás fiatalkorúak elzárása resztoratív szemlélet

sze 03. 07:00

Bármit, csak ne még egy "Változások a tanévben" cikket

írta: signorcuoco

Se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amelyek a tanévet érintő változásokat taglalják. És akkor még nem is beszéltünk a minisztérium tanévnyitó kiadványáról, amelyben egy fejezetet szintén csak ennek szenteltek. Szóval aligha van szükség még egy összefoglalásra az új tanévet érintő fontos változásokról. Mindazonáltal, ha nincs második poszt a PedaBlogon, akkor nincs első és második poszt közötti reklámhely sem. Ez tarthatatlan állapot.

Nincs mese, tessék még egyszer szépen átnézni az új rendeleteket, de most tessenek néhány tételnél arra gondolni, hogy "Ejj, be szívesen olvasnék még erről a témáról részletesebben a PedaBlogon, remélem, lesz majd egy ilyen poszt; sőt, írok is gyorsan a kommentbe, hogy legyen már, lécci."



Az unokaöcsém, Domi szerdán volt először óvodában. Lelkendezve mesélte, hogy milyen könnyen elérte a csapokat. Nem hiába, a férfiak bármit elérnek az életben. A lányoknak meg ott van a csap felett a tükör. Nem kell kerülni tudatosan a nemi sztereotípiák erősítését.

A szomszéd házaspár kislánya, Panni, idén iratkozott be az első évfolyamra. A szülőknek idén még át kell rágniuk magukat a cirkalmas szöveges értékelésen, de ha szerencséjük van, jövőre visszavált az iskola a könnyen értelmezhető osztályzatokra. Én felajánlottam nekik, hogy szívesen átlagolom a szöveges értékelés szavainak a hosszát, de azt mondják, a 4.3-mal többre mennek. Ők tudják.

Jancsit a térről ismerem, most harmadikos, nem tanul olyan jól, nem megy neki annyira az írás-olvasás. Remélem jövőre belejön, mert 5-6. osztályban már nem biztos, hogy ilyenekkel fognak pepecselni. Mondjuk annyira nem gáz, legfeljebb újra járatják vele a harmadikat. South Parkban pl. Kyle is három és fél évadon keresztül járt a harmadikba, azt' utána mégiscsak ő demokratizálta Kubát.


Ti melyik törvénymódosítást tartjátok különösen figyelemre érdemesnek? Kimaradt valami fontos változás?

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: buktatás osztályozás szöveges értékelés nemi sztereotípiák változások a tanévben

sze 01. 08:00

Szeptember 1: becsöngettek - de miért pont most?

írta: schmate

Szeptember elseje van, ilyenkor már nincs értelme nyári tábort szervezni, a napközbeni spongyabob reklámideje olcsóbb lesz, és pedagógiai blogok indulnak (mint például ez). De miért ekkor? Ennek a kérdésnek járunk utána blog- és tanévnyitó cikkünkben.

Koncz Sándor egy tanulmányából kiderül, hogy 1920-ig nem szeptemberben, hanem októberben kezdődött a tanév. De azt is látjuk, hogy ekkor még nehéz volt a kilencedik hónappal nyitni a tanévet - többek között azért, mert rengeteg volt a hiányzás, a nebulókra még szükség volt a földeken, a ház körül.

Kis wikipédiás keresés után bármelyik iskolakerülő diák rájöhet, hogy a legtöbb országban (Lengyelországtól Kanadán át Izraelig) hozzánk hasonlóan szeptember elsején kezdődik a tanév, nem éri meg a későbbi kezdésért Dániába, Csehországba vagy Szlovákiába költözni, de Anglia és sok más ország mellett Lengyelország vagy Pakisztán is rossz választásnak tűnik. Ha valaki mégis harcol a későbbi iskolanyitányért, sikeresen próbálkozhat például Ausztria egyes tartományaiban vagy Máltán. Célszerű azonban május végén hazatérnie: csak így kerülheti el, hogy a későbbi kezdés későbbi befejezéssel is járjon.

A legsikeresebb stratégia az lehet, ha a megfelelő pillanatban költözünk el a déli féltekére. (Ezen belül a dél-amerikai PISA-eredményeket figyelembe véve leginkább Ausztráliában érdemes tanulni.) Ha egy magyar kisdiák december elejéig tanul Magyarországon, majd a kenguruk földjére költözik, akkor azon kapja magát, hogy január végéig újra nyáriszüneten lesz.

És nem adhat még pár napot a miniszter? Sajnos nem. A Közoktatási Törvény kimondja, hogy a tanév szeptember első munkanapján kezdődik és június 16-át megelőző utolsó munkanapon fejeződik be - legkésőbb június 15-én. Mivel rendelet nem írhat felül törvényt, a miniszter - bár ő jelöli ki a tanév első napját - követni kénytelen a törvényszöveget. A lusták számára a legjobb tehát, ha szeptember elseje szombatra esik: akkor a tanév csak harmadikán kezdődik - ilyen 2007-ben történt utoljára és 2012-ben fog legközelebb. Magyar Bálint például 2006-ban kénytelen volt a nevét adni egy péntekkel kezdődő iskolaévhez, mivel a 2006/2007-es tanév rendjét meghatározó rendelet március 1-jei kiadásakor még ő volt az oktatási miniszter.

Bár a következő négy tanévben sosem esik péntekre szeptember első napja, Gloviczki Zoltán elébe ment a problémának azzal, hogy bejelentette: a jövőben változtatják a törvényt, és hétfőn kezdődnek majd a tanévek.

Láthatjuk tehát, hogy ha valaki korainak érzi az évkezdést, sajnos szűkösek a menekülésre való esélyei. A következő napokban ezért inkább körbekérdezzük az iskolákat, ki milyen tanévben érezné jól magát, és több posztra bontva beszámolunk a kívánságlistákról.

Boldog új tanévet kíván mindenkinek a PedaBlog!

Szólj hozzá!

Címkék: tanévkezdés szeptember 1 iskolaév