Ki ne ismerné be, hogy egy szó és anagrammája között egy - a mai tudományos eszközeinkkel megfoghatatlan - misztikus kapcsolat áll fenn. A PedaBlog most mégis arra vállalkozik, hogy leleplezze ezt a természetfeletti erőt. Ezentúl időről-időre a pedagógia tárgyköréből vett anagrammák varázsos világát próbáljuk meg kifürkészni. Első célpontunk a sonkával etetés kifejezés. Vajon minek lehet ez az anagrammája?
Valószínűleg sokan ismerik a világ nyolcadik csodájaként számon tartott piramist, amit Maslow épített szükségből az 1940-es években.
Tanárként azon küzdünk, hogy az alantabb fekvő szükségletek kielégítésével (kielégülésének segítésével) egyre magasabban fekvő szükségleteket nyissunk meg tanulóinkban, amíg azok az 5. szintre érve el nem kezdenek hirtelen megismerni, tanulni vágyni (kognitív szükséglet), majd - még egy akadály leküzdése után - elkezdik megvalósítani minden nevelő álmát: önmagukat.
A piramis legalján helyezkednek el a fiziológiai szükségletek: éhesen ugyan kiben támadna fel a tudás szomja? Alapvető feladatunk tehát, hogy figyeljünk az éhség-szükséglet kielégülésére is. Szervezzünk az osztályunkkal egy közös napindító reggelit, alakítsuk úgy a csengetési rendet, hogy legyen idő kényelmesen megebédelni, támogassuk a rászoruló tanulók étkeztetését! De a legjobban bevált módszer a sonkával etetés. E nélkül elképzelhetetlen az oktatás-nevelés.
