Hogyan lett az indiánoknak lovuk? Hogyan került a macska Izlandra? Hát a patkány a kínai horoszkópba…? Mitől sós a tenger? Melyik az év legboldogabb napja? Honnan az eredendő macska-egér viszálykodás? És egyáltalán: miért büdösek a görények?! Aki elszalasztja kezébe venni a tavaly novemberben útjára indult Népek meséi című könyvsorozat valamely darabját, ezekre a kérdésekre biztosan nem tud majd megfelelni!
De nem is a válaszra vagytok igazából kíváncsiak! Ha elárulnám a megoldást, azt mondanátok: Hiszen ez pofonegyszerű!
Hát nem is árulom el.
„A legtöbb mese a boldogtalanságból a boldogság felé indul. Sötétségből, szegénységből a világosság és a boldog gazdagság felé, kiteljesedés felé. Tölcsér, amelynek a szája a kezdet.” (részlet egy Berecz András mesemondóval készített interjúból) Történet, melynek magvát éppen a kezdet és végkifejlet közötti, súlyos kérdések, fontos változások adják. Nem titok, de nem is hátrány, hogy valamennyi mese, amely e sorozat köteteiben (is) megjelent, hasonló felépítésű, ettől azonban mégis képesek vagyunk elvonatkoztatni olvasás közben, hiszen a fejlődés folyamatára vagyunk kíváncsiak. Olyannyira, hogy figyelmen kívül hagyjuk a lényegében azonos, de esetenként más köntösben szerepeltetett figurák, vonások, motívumok (talpraesettség, szépség, okosság, szerelem, kapzsiság, kőszívűség, ravaszság, stb.) szerepeltetését. Például: az ismert mindentjáró malmocska, a terülj-terülj asztalkám a dán népmesében szereplő grotti malommal (Északi népmesék), a Rabló és a háziállatok (Német népmesék), A tű, a kutya, a rák és a kakas vándorútjával (Magyar népmesék) és a brémai muzsikusokkal, illetve a la fontaine-i teknős és nyúl esete pedig a patkány és macskáéval (Kínai népmesék) hasonítható. A történetek szövése, alakulása azonban gyökeresen eltér egymástól. Miért?
A népek meséi közt fellelhető legfőbb különbséget nem is a külsőségekben, a formai megoldásokban kell keresnünk. A kultúrák jellegzetességeit ugyan remekül visszaadják a kötetek illusztrációi, díszítő elemei (ezzel is segítve az egyes népek sajátosságainak megkülönböztetését). Vagy az olyan szegről-végről ismerős fordulatok, mint: „Hol volt, hol nem volt, a hetedhét országon is túl, a Sárga-tenger partján…” (Kínai népmesék) vagy „Egyszer az indiánok földjén…” (Indián népmesék), esetleg a cigány és orosz mesék személyességét és interaktivitását tükröző megnyilatkozások is felkeltik az olvasó (jobb esetben: a hallgató) figyelmét. Mégsem ezek, vagy a hasonló kiterjedésű indokok miatt van igény a különböző kultúrák meséit felsorakoztató kötetekre.
Egzotikumok iránti kíváncsiság okán már inkább. Ezek legtöbbször szívet melengetőek - sokszor „fizikailag” is: gondoljunk csak arra az orosz mesére, melyben Vaszilij herceg, bár birtokában van már három csodatoll, a harcok előtt mégiscsak vodkával fűti magát - így szerezve mindent lebíró bátorságot (A herceg és a fegyverhordozó). De gondolhatunk az indiai varázslókra, akik hogy eldicsekedhessenek mágikus tudásukkal, vesztükre, életet lehelnek egy holt tigrisbe (Akik feltámasztották a tigrist), és a sor még folytatható (a kínai lány, Mulan tisztelete és szeretete apja iránt).
Legnagyobb valószínűséggel azonban a hasonlóságok és különbözőségek felismerésén túl azt vágyjuk megtudni: milyen sorsra jut valaki a maga eszével és lehetőségeivel a maga mesei birodalmában? A kultúrák ökológiája tehát több ponton hat a mesékben, legfőképpen azonban a gondolat, a magatartás és a nyelv erejével. Ez magyarázza, hogy nem a népmesei sémákra (kezdőpont és végpont), hanem a köztük megtett útra, a történésre, pontosabban a történések sokszínűségeire vagyunk kíváncsiak. „Ha póknak-bokornak tájvédelmi körzet jár, miért ne járna a gondolatoknak, a ritkán használt, találó szavaknak? A nyelvnek, tehát a lélek világának is van ökológiája, ahol minden érzékeny, kiveszőfélben lévő, kiszorításra, védekezésre képtelen szócskára, "szóegyedre" szükség van! Meséink java (…) egy-egy "tájvédelmi körzet". Érdemes barangolni benne, közel hajolni, megízlelni minden szavát, szüneteibe beleszippantani. Ha valaki ezt a nyelvet beszéli, ezt érdemes megismernie. (…) Aki népmeséinket szereti, egy kicsit már hazánkat is szereti.” (részlet egy Berecz András mesemondóval készített interjúból. MR1 Kossuth Rádió – Történet hangszerelve című műsor, 2010. december)
A sorozatról megjelent kritikák, észrevételek:
Balázs Éva: Népek meséi, Metropol.hu,
ZETAPRESS: Népek meséi (Halász Judit ajánlásával), 2010. 11. 08.
Uzseka Norbert (Ekultúra.hu): Népek meséi sorozat
Molnár Gábor Tamás: Hány kötet a világ?, prae.hu
(A recenzió címe és a benne található idézetek Berecz András, Kossuth-díjas mesemondótól származnak.)
NÉPEK MESÉI sorozat, sorozatszerkesztő: Szalai Lilla, Kossuth Kiadó és a Metropol sorozata. Kapható az újságárusoknál. Áruk egységesen 1190 Ft. A sorozat következő kötete: 12. Ír népmesék.
