Tizenöt középfokú iskola fenntartói, intézményvezetői és pedagógusainak jelentős része nem hisz abban, hogy a felzárkóztató évfolyamok a szegregációt szolgálják: idén másodszorra indítanak egyéni fejlődési utakat biztosító előkészítő évfolyamokat egy projekt keretében, a Közoktatási törvény 126. §-a alapján.
A „Dobbantó – az egyéni ütemterven alapuló, a szakképzést előkészítő évfolyamok tartalmi fejlesztése és az intézményi megvalósítás támogatása” Programot a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) koordinálja. Az FSZK külső szakmai értékelést végeztet, mely rámutat a program szükségességére, megvalósíthatóságnak kereteire és a hosszútávon várható eredményekre is.
Az eredmény: az iskolába járás
Az előkészítő év a tanulóknak az iskolába való visszavezetését szolgálja, a rendszeres iskolába járásra szocializálja őket. Felkínálják nekik az iskola és a munka értékeit, melyet a tanulók láthatólag el is fogadnak. Ez a szemlélet rendkívül fontos, hiszen az előkészítő év után a fiatalok bekapcsolódnak az iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli szakképzésbe, ahol korábban nem vagy csak nagyon rövid ideig jelentek volna meg a szocializáltság és az értékorientáció hiányában. A továbbhaladás sikere a frontális oktatást felváltó, személyre szabott pedagógiai gyakorlatnak és tanulásszervezésnek, a kompetencia alapú és moduláris oktatási formának, és nem utolsó sorban a programban dolgozó pedagógusok áldozatos munkájának köszönhető.
Szegregációnak tűnik, de integrációs törekvés húzódik meg mögötte
A kis létszámú, dobbantós osztályokban olyan, 15-25 éves, sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű fiatalok tanulhatnak, akik kudarcos iskolai múltjuk, korábbi lemorzsolódásuk miatt másképp nem tudnának részt venni a szakképzésben. A programban résztvevő tanulók tehát az iskola többi tanulójától elkülönítetten tanulnak egy osztályban, a legtöbb esetben azonban ugyanabban az épületben. A bizalmas csoportlégkör, a csoportszabályok, a közös problémák és azok megoldhatóságának felismerése, valamint az egyéni haladás lehetősége csak rendkívül nehezen valósítható meg harminc fő fölötti osztályokban, ahol elszórva tanul két-három – dobbantásra szoruló – sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű fiatal. Az előkészítő év tehát az integrált oktatásra való előkészület, felkészülés arra, hogy ezek a fiatalok képesek legyenek részt venni a többségi oktatásban, hiszen a szakmát (és talán az érettségit is) már ott kell megszerezniük.
Úgy tűnik, hogy ez a „szegregált integráció” mind a tizenöt iskola számára bevált. Az iskolák egy része már a következő tanévet tervezi, egy-egy oktatási bizottság pedig már jóvá is hagyta a 2011/2012. tanév dobbantós osztályainak indíthatóságát, holott a pályázati időszak az idei tanévvel együtt lezárul. A következő tanévtől szervezhető – a intézményi hagyományoktól függő megnevezéssel illetett – felzárkóztató vagy előkészítő évfolyamok komoly finanszírozási kérdéseket vetnek fel, amennyiben a Programot koncepcionálisan továbbviszik (pl. párban tanítás, moduláris oktatás, kis létszámú osztályok, minőségi tanulási környezet stb.). (A Program pedagógiai koncepciója elérhető az FSZK honlapján pdf formátumban.)
[forrás: FSZK]
Szakképzési és munkaerő-piaci reintegrációs esélynövelés
A Dobbantó Program egy fontos társadalmi jelenséget vett célba: az iskolarendszerből kieső, szakmát nem szerző fiatalok helyzetét. A programot megelőzően a Szakiskola Fejlesztési Program I. is lehetőséget biztosított szakiskolai előkészítő évfolyamok szervezésére („C” komponens – Hátrányos helyzetűek reintegrációja). Négy évvel ezelőtt kilencven iskolában készítettek fel pedagógusokat hatékony tanulásszervezési eljárások alkalmazására, és további akkreditált pedagógus-továbbképzésekkel is támogatták a szakképzést előkészítő évfolyamok országos szintű bevezetését. A mostani dobbantós iskolák az SZFP-s módszertant is továbbviszik, és emellett indítják a dobbantós osztályokat annak érdekében, hogy minél több fiatalnak adhassanak újabb esélyt a tanulásra és a munkavállalásra, vagyis arra, hogy kevesebb terhet rójanak a társadalomra.
A dobbantós iskolák kommunikációs tevékenysége (tájékoztatók az iskolák honlapjain, média-megjelenések, tanulótoborzás) azt mutatja, hogy az intézményvezetés és a fenntartók továbbra sem akarják megvonni a tanulás és a nem fekete munkavállalás esélyét azoktól a fiataloktól, akiknek szüksége van rá. Ez igazán nemes, társadalompedagógiai jelentőségű szándék, mely kormányzati intézkedéssel párosulva felbecsülhetetlen értékű oktatási forma lenne.
