A napokban híreket kaptunk olyan esetekről, amikor - a szabálysértési törvény augusztusban életbe lépett módosítása nyomán - fiatalkorúakat tartottak őrizetben illetve ítéltek elzárásra. Az Ellenőrző blogon egy olvasó határozott felháborodásának ad hangot, és rengeteg, az elzárást helyeslő komment érkezik a hírekre és a blogbejegyzésekre is. Ezek az esetek, amelyek Pintér Sándor szerint a jövőben várhatóan szaporodnak, rengeteg kérdést vetnek fel. Mi elsőként azzal foglalkozunk: mit tanulnak a fiatalkorúak az elzárásból.

Az ismertebb eset az volt, amikor három tizenötéves budapesti lány a tanévnyitó ünnepély után egy üzletben bizsut próbált lopni, de a biztonsági őr észrevette őket. A rajtakapás után visszaadták az ékszereket, majd a helyszínre hívott rendőrök elvezették a lányokat, és a bírósági tárgyalás megkezdéséig magánzárkában tartották őket. Két éjszaka után, a bírósági tárgyaláson már csak ketten jelentek meg, mert egyikük a hírek szerint pánikrohamot kapott, pszichiátriára szállították. Hármuk esetét a bíró nem bontotta szét, így a tárgyalás normál eljárásban, később fog lefolyni.

Lopni bűn. Ezt fontosnak tartom leírni, mert az eddig megjelent cikkek és blogbejegyzések kommentjeiben sokszor úgy tűnt, mintha e mentén szakadnának két táborra az olvasók. Én magam kezdő tanárként is mindent megteszek, hogy a tanítványaim ne tegyenek ilyesmit.

A már fent hivatkozott blogbejegyzés egyik kommentje kiváló érveket is hoz, hogy miért érdemlik meg a büntetést a lányok. Az érvei briliánsak, mindjárt idézem is őket, épp csak azt nem fogadom el, hogy ezek az érvek a büntetés mellett szólnának.

...elképesztően nagy szemétség ezeket a bűnöket bagatelizálni. Hiszen sok helyen a leltárhiányt a dolgozókkal fizetik meg, sőt, nagyobb hiány esetén a biztonsági őr elveszítheti a munkáját! És mi itt tényleg azt hisszük, hogy ez "brahi", meg "hülyéskedés"?

Igen, fontos, hogy a három lány megértse: amit elkövettek, az bűn, mert embereknek árthattak volna vele, ha véghez tudják vinni. Akár a pénztárosoknak, akár a biztonsági őrnek, akár az árukészlet tulajdonosának. De két éjszaka elzárás hatására megértik ezt?

Az igazságszolgáltatásnak vannak olyan hagyományai, amelyek közelebb állnak a pedagógiához. A resztoratív (helyreállító) konfliktusrendezés célja nem az, hogy büntetéssel sújtsuk azt, aki bűnt követ el, hanem hogy szembesítsük a tettének következményeivel; valamint - ha ez megtörtént - a károsult és a károkozó keresse meg a módját annak, hogy milyen módon állítható helyre a kár. A kár helyreállítása jelen esetben elkerülhetetlenül megtörtént, de az, hogy kinek származhatott volna hátránya a lopásból, szerintem nem egyértelmű a három diáklány számára.

Hogy mi a baj az elzárással? Az, hogy az elkövetőt kizárja a társadalomból, vagy ennek lehetőségével fenyegeti; és az, hogy jogi kategóriává alacsonyítja azt az igen könnyen megérthető elvet, hogy más tulajdonát nem veheted el sem csellel sem erőszakkal. Ha a diákok személyesen szembesültek volna a megkárosítottal, sokkal nagyobb eséllyel látták volna be, hogy a lopással nem csak törvényt sértenek, de személyeket is.

És nem csak elszalasztott lehetőségnek tartom az ilyen esetek nem resztoratív szemléletű kezelését, hanem borzasztóan káros és agresszív lépésnek is. A fent említett blogon rengeteg komment hivatkozik a családra mint nevelő erőre. A család azért képes hatni a gyermekre, mert a gyermek oda tartozik, és ezt a kötődését nem akarja elveszíteni. Ha a társadalom kitaszít valakit, akkor ezt az eszközét elveszíti.

Ezért az elzárást csak a legvégső esetben használja egy okos társadalom. És ez igaz a miskolci fiatalemberre is, aki 3.000 Ft értékben bort és fűszereket lopott, valamint a 17 esztendős szikszói lányra, aki hosszú ideje prostituáltként dolgozik. Őket is meg kell hogy tartsa a társadalom.