„Mackó család vasárnap együtt reggelizett. Reggelizés közben Mackó papa odafordult kislányához/kisfiához, és így szólt: Ma azt csináljuk egész nap, amit Te szeretnél.” Mit gondolsz, mit válaszolt a medvegyerek?” Vidámparkba, cirkuszba, állatkertbe, moziba menne vagy csak úgy fagyizna. Mackópapa társaságában. De jó lenne, ha nem csak hétköznap! – sóhajtott fel néhány kisbocs. A kisbocsok Budapest egyik 19. kerületi óvodájába járnak és saját vágyaik alapján folytatták a nyílt végű mesét, mely egy volt a kisgyermekes családok szabadidő-eltöltési szokásainak felmérésére irányuló módszerek közül.
Puszta pedagógiai kíváncsiságból, a saját nevelő-oktató munkánk hatékonyabbá tétele céljból egy évvel ezelőtt 3-6-12 éves gyerekek óvodán, iskolán kívül töltött idejéről szerettünk volna többet megtudni, ezért kezdtünk bele saját házunk táján a kutatásba az ELTE PPK neveléstudományi mesterszakának műhelymunkája keretében.
Óvodapedagógusként, tanítóként és oktatási tanácsadóként azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek nagyon fáradtan érkeznek reggelente az iskolába, óvodába. Hol voltak előző nap? Szolfézson, néptáncon, jéghoki edzésen. Mit csináltak, amiben elfáradtak? Tévéztek és számítógépeztek. Játszótéren aligha voltak. A kertben talán. Egyedül locsolták a virágaikat a felhőbe borult ég alatt, vicsorogva. A rajzpszichológiával foglalkozóknak a bőség asztala egy ilyen gyermeki alkotás.
Az egyik óvodában a rajzok azt mutatják, hogy az óvodások nem a már kisgyermekkorban elkezdődő, rémálomnak tűnő különóra turnéba fáradnak bele. Ugyanakkor két másik budapesti óvodában ez jellemző. A szülőket kérdeztük arról, hogy van-e a gyereknek különórája. Tízből kilenc családban a gyerkőcök az óvoda után általában heti két alkalommal szervezett foglalkozáson vesznek részt. Feltéve, hogy a család megengedheti magának ezt a többletkiadást, ami persze később behozza az árát, csak előbb – és még jó néhány évig, évtizedig is – pénzt kell rá fordítania a szülőknek. A gyerek meg a szabadidejét fordítja rá?
Az óvodai nevelés nyitástól-zárásig tartó idejében kapnak helyet a külön foglalkozások. A szülők még javában dolgoznak, amikor az óvodák már zajosak a magyar vagy sváb néptánc közben dobogó kis lábaktól vagy judo harci kiáltásoktól, repülnek a babzsákok az ovistornán, Micimackó-gyerekek gondolkodnak a sakktábla előtt. A sportklubokban is óvodás gyerekek nyüzsögnek, szárítják a hajukat az úszás után, a művelődési házak tánctermeiben suhognak a tütük. Ilyenkor az egész család aktívan tölti az idejét: a szülők öltöztetik a csemetéjüket, cipelik a hátizsákjukat, anya-apa is kipipálhatják a testmozgást. A hétvégi fellépésen, edzésen vagy versenyen pedig együtt szurkol az egész család.
A rajzvizsgálatok szerint a gyerekek az anyákkal töltik a legtöbb időt, akkor is, ha nem a különórára viszi őket. Anya hoz-visz, enni ad és takarít. Apa szerel.
Hétvégén feltűnik a nagymama is más rokonokkal együtt a családi ebéden. Egészen idilli. Hétköznap meg ott vannak a növények. „Fák, csillagok, állatok és kövek,/szeressétek a gyermekeimet.” Ezt a Szabó Lőrinc-i imát mondhatnák a szülők. A családi kép, amely megalkotható a gyerekek rajzaiból, igen tanulságos a szabadidőre vonatkozóan: bár az óvodásoknak minden idő szabad lehetne, az óvodában és azon kívül is, mégsem az.
A szülők munkaideje meghatározza a gyerekeik szabadidejét. Mikortól kezdődik a gyerek szabadideje? – kérdeztük az interjúk során. „Amikor elhozom őt az óvodából” – mondta kertelés nélkül egy szülő. A többiek körülírták a választ, de végső soron mind ugyanarra hívták fel a figyelmünket: Magad uram, ha szolgád nincsen. Ha nincs kéznél egy nagymama vagy egy bébiszitter, akkor bizony várnia kell a kis óvodásnak arra, hogy valaki elvigye haza vagy különórára. Mégis az óvodásokra irányuló vizsgálat eredményei szerint a kisgyerekek valóságos és vágyott tevékenységei nagyon közel állnak egymáshoz. Csak a tevékenységeikbe bekapcsolódó személyekre vonatkozóan fedeztünk fel különbséget. Az óvodások vágynak a társas együttlétre a móka és kacagás közben is. Vágynak arra is, hogy az apák együtt nevessenek velük, és elnyaljanak egy nagy gombóc színes fagyit.
Hamarosan beszámolunk arról is, mivel töltik idejüket az alsó tagozatos gyerekek iskola után és hétvégén, és mit remélnek ettől a szülők.
A kutatócsoport tagjai: Bajzáth Mária (tanító, mesepedagógus), Klinda Zsuzsa (tanító, igazgató), Lakos Renáta (oktatási tanácsadó), Nagy Eszter (óvosapedagógus), Roszkopf Sarolta (óvodapedagógus, óvodavezető), Vass Katalin (óvódapedagógus, óvodavezető)
A kutatás tovább részleteiről információt ad: Lakos Renáta lakos.renata [at] gmail [dot] com
